Az előzményekről annyit, hogy pár hete, mikor elkezdtem írni a Csizmalányok-at, akkor fedeztem fel a Scrapbook-blogokat. Fogalmam sem volt, mi ez, de nagyon tetszett! Geergos-tól kértem felvilágosítást, és Ő a Scrapbook.hu-t javasolta átböngészésre. Egyre jobban izgatott a dolog. Megkerestem az egyetlen pécsi művelőjét, JóAndit, aki kedvesen, lelkesen segített mindenben! Elkezdtem gyűjteni a hozzávalókat, és tegnap délután elkészült az első művem:
Címe: Példakép
A férjemnek készítettem, mert támogatott ebben az új hobbimban.
Elsőre nekem nagyon tetszett, aztán ahogy teltek az órák, kezdtem észre venni a hibákat és hogy mit kellett volna máshogy csinálni. Ma reggelre már pontosan tudom, mi a baj vele: teleaggattam mindennel. Még szomorú is voltam, hogy szalagot már nem tudok hova tenni! : )
Már értem, miért írta JóAndi erre, hogy az első az alkotás öröméé. Mindent ki akartam próbálni egyszerre!!!
És meg kell említenem a Jimi Hendrix feliratot is, mert szörnyen csúnya lett! Egyszerűen már nem volt türelmem még betűket is gyártani, be akartam fejezni Az Elsőt!
Persze van, ami tetszik rajta. A nagy kék virágokat én készítettem, szerintem jól sikerültek, és a gitár hangja is jó ötlet volt - megdicsérem magamat! : )
A lényeg, hogy a férjemnek nagyon tetszett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése